A téma legszkeptikusabb embere voltam

„Misztika”… Sosem felejtem, mit válaszoltam, amikor egy barátom javasolta, hogy nézzek utána, mi történik épp az életemmel, mert lehet, hogy rossz ciklusban vagyok: „Nem mondod, Sherlock, nem kell ehhez könyv meg misztika, buktam 15 milliót, persze, hogy rossz ciklusban vagyok, ne idegesíts ilyen hülyeségekkel most!”

Mégis, egy nap egy könyv borítóján megláttam ezt a szót, és beleolvastam. Azóta itt tartunk. De ki is vagyok én valójában? Honnan indultam?

Soha nem voltam szent. Nyugodtan mondhatjuk, hogy a „másik oldalról” érkeztem. Húsz éven át küzdöttem a megértés helyett: a ringben válogatott és profi szinten, az éjszakai életben, a hétköznapokban pedig sokszor az erős, túlzottan önálló személyiségemből fakadóan szinte mindenki mással. Sosem éreztem magam igazán egy csapat részének, és nem is akartam másoktól függeni.

Aztán jött egy fordulópont, amikor minden egyszerre omlott össze: munka, pénz, barátságok, üzleti társulás. Veszteség és árulás. Nem értettem, miért. Később jött a felismerés: a válaszok ott voltak a számaimban, csak nem tudtam olvasni őket.

Elkezdtem beleásni magam a numerológiába. Nem volt könnyű a környezetemnek sem: a párom elrettent attól, mennyire belemélyedtem, a barátaim fenntartásokkal kezeltek, a bátyám pedig kinevetett.

Spoiler: ma már mind engem kérdeznek

Ma azt kérdezik, jó ötlet-e számok szerint egy nagyobb dologba belevágniuk, vagy akivel ismerkednek, milyen is valójában. Ismerősök és ismeretlenek, akik tudni akarják, működhet-e hosszú távon egy kapcsolat, érdemes-e kockáztatni egy utazással vagy üzleti ötlettel. Még a bátyám is kikéri a véleményem fontos döntések előtt. És higgyétek el, ő a világ legszkeptikusabb embere.

Számomra világossá vált, hogy ez nem misztikum vagy mágia, hanem tiszta logika: számok, ciklusok, minták.